A lovasíjász ló képzéséről

[Kassai Lajos]

Kedves LovasĂ­jĂĄszok!

A két ünnep közti edzőtábor eseményei arra indítottak, hogy néhány gondolatomat megosszam veletek, és ha van hozzáfűzni valótok, életre keltjük ezt a fórumot.

A lovasíjász ló képzéséről!

Minden lovassport létrehoz egy kiképzési skálát és minden lovas fennhangon hirdeti, hogy az alapoknak azonosaknak kell lenni. A valóság pedig az, hogy a módszerek radikálisan eltérnek egymástól. Ennek egyik oka a szakértelem hiányosságában rejlik, a másik pedig a különböző felhasználási területek egymástól való eltérésében. Gustav Steinbrecht, az előre lovagoltságban és az egyenesre állítottságban látja a lényeget. L. Hotte tábornok a nyugodtságot előtérbe helyezve a következő sorrendet határozza meg: nyugodtság, előrelovagoltság, és egyenesség. Némethy Bertalan, a magyar lovassport mindmáig legkiemelkedőbb alakja a nyugodtságot nem helyezi az egyenesség és az előrelovagoltság elé. Az a két évtized, amit a lovasíjászat létrehozásával töltöttem, a kitűnő francia tábornok nézeteit látszik igazolni a saját területemen. Véleményem szerint a lovasíjász ló képzésében a nyugodtság az első helyen áll. Miután a lovasíjászatban szársegítségek nélkül kell lovagolni, az a ló, amelyikből hiányzik ez a tulajdonság, egy olyan kötélhez lesz hasonlatos, melyet el akarunk tolni.
A képzés során a ló két alaptulajdonságát kell szem előtt tartanunk, azt, hogy csorda- és menekülő állat is egyben. Az, hogy közösségben él, teszi lehetővé, hogy minket is elfogadjon. Viselkedésünkön múlik, hogy utált ellenségként, alárendeltként, társként vagy a hierarchia csúcsán lévő vezetőként fogad el bennünket. A menekülő állat státusz pedig egyetlen reakció ösztönszerű alkalmazását jelenti: minden, ami szokatlan, potenciális veszélyforrás és azonnal menekülni kell. A domesztikáció sokat változtatott a lovon, de alapreakciói, ha valamelyest gyengébben is, de megmaradtak. Ezek figyelembevétele nélkül a harmonikus munka megvalósíthatatlan.
A nyugodtság nem tévesztendő össze a lustasággal és enerváltsággal. Az elengedettség feltétele a nyugalom, de ahhoz, hogy lovunk rádobott szárral belerohanjon egy ellenséges pajzsfalba, már több kell: ez a bátorság, ami a bizalom és a tisztelet fájának a közös gyümölcse. Ahhoz, hogy lovunk a lovasíjászat közben megőrizze elengedettségét, a képzés során jóval nagyobb stressz-helyzet elé kell állítani. Akkor építjük fel helyesen gyakorlatainkat, ha azok végrehajtása után a lovasíjászat a ló számára már egy ingerszegény tevékenységet jelent. A legnagyobb hiba, ha lovunkat kellő felkészítés nélkül túl korán visszük pályára. Az itt szerzett negatív hatások egy életen át elkísérhetik. A lelki sérülések jellemzője, hogy minél korábban keletkeznek, annál nehezebb azok gyógyítása. A félelem betegség, mely beívódik lelkünkbe, és lassan, de biztosan mérgezi meg életünket. Ha egy madárraj átrepül házunk felett, ennek még nincs jelentősége, de ha fészket raknak ereszünk alatt, az már a mi felelősségünk. Senki ne gondolja, hogy nem lehet párhuzamot vonni a ló és az ember lelkében lezajló jelenségek között. A fokozatosság elvét figyelmen kívül hagyva egyaránt sérülhet ló és ember.
A ló idomítása ló és lovas kapcsolatának csak egy szelete, az együttműködés minősége ettől jóval több körülmény együttes hatásából bontakozik ki.
A hely: a helynek tartalmaznia kell a szándékot. A tartás körülményei nagymértékben befolyásolják azt az utat, melyet ló és lovas együttesen fognak bejárni. Egy pillantás a trágyadombra egy lovas számára annyi, mint egy leírt szó egy grafológusnak, mindent nem, de sokat sejtet a tulajdonos hozzáállásáról. Az istálló megmutatja, hogy a gazdának a pénze vagy a szaktudása több. Sajnos eddigi gyakorlati tapasztalataim azt mutatják, e kettő ritkán áll arányban. A hatások összességéből kiolvasható, hogy a ló szenvedő alanya-e a tulajdonos igényeinek, státusz szimbólum, elkényeztetett hisztérikus kedvenc vagy a mindennapok társa.
Az emberiség hajnalán őseink a világot két részre osztották fel, volt egy ehető és egy nem ehető fele, mindenki sejti, hogy a ló melyikbe tartozott. Mielőtt mindet fölfaltuk volna, felismertük az erejében rejlő lehetőségeket és csak azután ettük meg, miután ezt is kihasználtuk. A történelem a háborúk története és ezt az utóbbi 4000 évet már együtt szenvedtük végig vérben és verejtékben. Ma, amikor élelmünk elég, gépeink ereje felváltja izmaikat, bombáink kiszorították őket csatatereinkről, talán tudnánk végre kicsit harmóniában élni, ha nem áldoznánk fel életüket egy új hóbort, a sport oltárán. Még mielőtt díjlóvá, ugróbajnokká vagy lovasíjászlóvá adjusztálnánk őket, vessünk egy pillantást lelkiismeretünkbe, és ennek megfelelően alakítsuk módszereinket. Bennünket, lovasokat a ló tesz barátokká vagy kibékíthetetlen ellenségekké a szerint, miként bánunk velük. Mert a jó és a rossz lovas egymással ellentétes foglalkozást művel.



Kassai Lajos