Megérkezésünkkor egy rendetlen, koszos építkezési terület fogadott, de a kínaiak éjjel- nappal dolgoznak.
A törmelék helyére gyepszőnyeg került, a betonozás hibáit vörös szőnyeggel takarták el, a falakra hatalmas festményeket szögeltek és leaszfaltozták az idevezető utat, aminek a forgalma felülmúlja Pest belvárosát, és mindezt három nap alatt. A fellépők, a rendezők és az építőmunkások elképzelései eddig még nem találkoztak és erre remény sincs.
Az étel ehető, a szakácsok nagyon kedvesek, a konyha bármelyik cigánytelep környezetébe beolvadna, talán annyi különbséggel, hogy itt nagyobb a kosz. A szálloda elfogadható. A társaim kiváló emberek, talán Tóth Gábort emelném ki.
A próbák cseppfolyós és légnemű halmazállapotúak, a nem ott, a nem úgy, és a nem akkor tőmondatokkal tudnám jellemezni. Vannak, akiket ez felettébb zavar, de "hiába tombol vihar, ár; megnyugszik végül tenger és határ!".
Felkészültségem és szakmai tudásom messze a szerencsém után kullog, minden tudományom megsüthetném a feladatra alkalmas ló nélkül, de a jóisten mindig méltatlan seggem alá rak egyet. A három ló közül, melyekkel dolgozunk, az egyik alkalmasnak tűnik a feladatra.
Talán ha százan láthatják egyszerre a műsort, a fedeles lovardában a porond köré elhelyezett asztalok mögül. A parkolóban pöffeszkedő luxusautók látványából ítélve nem a mélyszegénységből verbuválták nézőinket és valami azt súgja, nem az a konyha fogja ellátni őket, aminek mi élvezzük a vendégszeretetét.
A látványért egy híres pekingi rendezőnő a felelős. Életemben először látom. Ö ugyanezt mondhatja el a lovakról. Ez jelentett némi gátat az együttműködésben, pontosabban szólva szinte lehetetlenné tette.
Nehezen értette meg eme természeti lények teljesen eltérő tulajdonságait az eddig őt körülvevő tárgyakétól, mint például a mikrohullámú sütő, az okostelefon vagy egy személyautó.
A műsorvezető a CCTV egyik népszerű bemondója, aki a rábízott feladatot lóháton kívánja végrehajtani, nagy sikere lesz a rajongói körében, és mély nyomokat hagy azok lelkében is, akik egy kicsit is értenek a lovagláshoz. Végül is itt még nem számít népszerűnek az a műsor, amit alig tízszerese néz hazám lakosságának, merthogy adásba kerül a produkció.
Sasvári Sándor mind megjelenésében, mind orgánumában koronája az estnek, Boros Sándor szakmai példaképem, a Mészáros család egy darab a szülőföldemből, Stojcsics József szervező, akinek az idegszálain lassan citerázni lehet, és néhány szemrevaló és tehetséges lovas lány, akiket eddig nem ismertem, alkotják csapatunkat.
A műsorhoz egy kitűnő cigányzenekar adja a ritmust, a mongoloknak hasonló adottságú együttes adja a talpalávalót.
Ami a mongolok lovukkal való kapcsolatát illeti, elegendő lenne egy száznyolcvanfokos fordulat, hogy a helyes irányba menjenek. De miután így is óriási a sikerük, erre belátható időn belül nem látok reményt. A káosz ködéből a siker körvonalai kezdenek kibontakozni lelki szemeim előtt.
Csak az ösztöneim súgják, mert ennek jelenleg semmi látható jele nincs. Itt éjfél van, otthon még csak délután hat, megszöktem a tapsrendről, így szakítottam időt az írásra. Holnap eldől, hogy a " józan ész" vagy a lélek leheletfinom sugallatának lesz- e igaza. Én már tudom a választ, megint az ész marad alul, ha nem így lenne, nem is lennék itt, mert aligha találok józan magyarázatot arra, hogy miért vagyok egyre többször vendég ebben az óriási, érthetetlen és meghatározhatatlan országban.
Baráti üdvözlettel:
Kassai Lajos
Peking, 2013. április 27.
